Gondolatok.
Az érzésekből fakadó végtelen folyam, ami benned is hömpölyög. Ha rendezetlen, eláraszt és eltakar mindent. Ezért a gondolataimat itt, ebbe a mederbe irányítom, összerendezem. A rendezett gondolatok már alkalmasak rá, hogy (mint egy hatodik érzékkel) ránézzünk velük az életre, vagy legalább arra a szeletére, ami nekünk jutott.

Úgy, mint egy ablakból, ami tereket köt össze és kapcsolódik vele a kint és a bent. És a tekintet is ilyen: két kerek ablak, amelyek odabentről kifelé nyílnak. Arra a valamire, amire életünk gondolatait, hitünket, félelmeinket vetítjük, reményeinket látjuk benne és a nagy kérdéseinket kérdezzük tőle. Erre mondjuk: valóság. Nyolcmilliárd valóság ez, sok közös halmazzal, de mindben van valami, ami egyedi. Csak a te szemeden át figyeli magát pont úgy az élet. Ez a szemlélés-tapasztalás a tanulás legszebb módja, és önkéntelen és természetes. Igazán emberi.

Kihajolok a saját ablakomon, és elmondom, belőlem nézve milyen érzés az élet. Elgondolkodunk róla? Az életről. Tudod, csak szertelenül, nem-keresve. A keresés elől elbújnak a dolgok de a nem-keresésben megtaláljuk őket. 

Kihajolsz velem bámészkodni?

Siska Ádám