Belemerülni a jelen pillanat megbújó apróságaiba az olyan érzés, mint kinyitni egy könyvet a papír illatáért. Vagy, mint fáradtan ágyba feküdni, és reménytelenül, szórakozva ellentartani egy kicsit, mikor már ölelve húz magába az álom. És mint csók közben érezni, ahogyan ránk szűkül s megolvad a szilárd valóság. Meg puha talpú cipővel kerek kavicsra gördülni, az is olyan. Mint törölközés előtt nézni, hogy a bőrödön merre választják útjukat a vízcseppek. Éhesen ízlelni az egyszerű étek gyönyörét, vagy mint kínzó szomjjal mohón kóstolni az első korty víz nem-ízét. Ahogyan az enyhe szél megsimítva a hajadat tovaterjed és szemhunyást hozó bizsergéssel hullámzik végig rajtad, mint a hullámkarikák a tó vízén. És mint csukott szemmel napba bámulni s a szemhéjad élénk világos-pirosában egy csillag melegét érezni, ami után kékes-zöld lesz a világ. Mint érezni az űrt a fecsegésben, vagy a mindent-megbeszélő hallgatásban időzni valaki közelében. És mint az első ébredés szerelmed mellett, mikor egymás testén érzitek álmotok melegét, ahogyan a valóságba lóg belőle a mámoros béke.