Legédesebb teher volna,
ha fejed a vállamra hajtva 
néznéd ferdén a világot,
s hagynád e lejtőn
gondolataid ábráit
szívedbe gurulni
s csendesen égni,
akár egy finom füstölő.
Éreznénk nyugodt füstjét,
mint a béke illatát,
s mély örömmel tudnánk:
ez teljes, ez a miénk.

Tiéd lehet ez a lejtő,
s mindig lesz - ha akarod -
szíved parazsához elég tüzelő.