Miért szeretünk? Miért hordunk valakit a szívünkben és gondolataink között? Mondhatjuk: azért mert ő ilyen. Aztán, azért is, mert közben amolyan. S az érzés, ami a szeretett arcot felidézve feltámad, kulcsként fordul a szívünkben. Érzékeny pillanat, mint a napfény és az esőpermet szép egyidejűsége. De az okság ésszel bejárható világában a szeretet miértjét keresve mindig csupán a felszín nyugtalan rétegét érintheted. Buborék-hab az csupán a tenger hullámainak gerincén. A mélység lassú, támasztó áramlása viszont mást mond, ha odafigyelsz. Egyszerű és mégis legbölcsebb választ lelsz ott a nem-találás kereső igyekezetében. A szeretet valódi, igazi, tiszta szívű indokát, ami így szól: “Csak úgy…”