A határoltságunk, ez a külön-létként érzékelt állapotunk a magány csírája. Valahogy az ember a zsigereiben érzi és tudja azt is, hogy távozni is egyedül kell. Abban az áthaladásban nincsenek útitársak. Talán ezért olyan erős a vágyunk a társaságra, a kapcsolódásra, mert egyszerre feledteti ezt a terhet, ugyanakkor mégis arra emlékeztet, hogy a test falai közé szorult létezésből kibújva újra elnyugszunk majd a teljesség ölén. Az otthonban is ennek az Otthonnak a melegét érezzük, és a szeretteinkhez való közelségben pedig a határok nélküli összekapcsoltságot alkotjuk újra ennek a világnak a lehetőségei között. És az érintés, a tapintás talán a legegyenesebb nyelv elbeszélni ezt a szeretetet. 

Az érintés mozdulatai önálló és érthető szavak, mondatok. Érintések sorozatával egész beszélgetéseket lehet megejteni a szavaknál messze finomabb árnyalatokkal. Másról beszél a kézfogás, mást üzen a vállba veregetés, egy szeretett arc végigsimítása, vagy az ölelés pár másodpercbe sűrített regénnyi mondanivalója. A tapintás hullámokat vet az idegrostok kötegein és felidézi az elfeledett emléket a magzatvíz ölelő meleg ringásáról. Ezért nyugtat, ezért éltet, ezért gyógyít egy kedves mozdulat.

Ennek hiányában az ember fázni kezd. De ennek nincs köze a hőmérséklethez. Nem kap elég oxigént a belső tábortűz. Egyszerre éhes, hideg, sorvasztó élmény, ami egyre hihetőbbé teszi az illúziót, hogy az ember külön van a világtól. Ez a magány sötét fele.

A magány jótékony arcára inkább az egyedüllét szava illik. Az egyedüllét hasznos lelki tér, amiben időt és helyet adunk, hogy elrendeződjenek az élet eseményei okozta érzéseink és letisztuljanak a viszonyulásaink magunkhoz és másokhoz. Bárhol elérhető belső szoba, ahol a csend tanítja az élet legfontosabb tananyagát: az önismeretet. Ez is létszükséglet, aminek hiányában nem mi éljük az életünket, értve és éberen, hanem az élet él minket és vonszol végig az alakítatlan sorson.

Az érintés gesztus, amiből érzed a szeretteid által, hogy megtámaszt téged az élet, míg a belső csendben végzed az alkímia titkos műveletét. Amiben átégeted és beleolvasztod a lelkedbe a tapasztalataid élményeit, és megéled, ahogy az élet általad is megtámaszt másokat. Aztán, végül majd megtudod, ki is vagy mi mindannyian.